2009. február 10.

és újra

tompítom az agyam minden eszközzel, hogy ne érezzem az űrt, mi hónapok óta kínoz. ha végre túl tudnám magam tenni az egészen, az a saját személyes megváltásom lenne. soha ilyent nem éreztem...hogyan engedjem el? hogyan szabaduljak meg tőle? próbáltam minden eszközzel: buli, munka, szerelem. nem hatott. számban érzem nevének az ízét. ha lenne nekem olyan könnyű és szép volna minden..és egyszerű...amilyen egyszerű csak az egyszerűség tud lenni. olyan egyedül vagyok mint látók között a vakok és a legrosszabb az hogy csak vele tudnák igazán jól lenni. elég ha látom. és jobb talán az ha nem. nem fáj annyira. sey... üvöltesz bennem. csendesülj..hallgasd inkább a szívverésem.



érte létezem...hogy tegyek hát ellene?

Nincsenek megjegyzések: