vagyonom a csend

már elmúlt éjfél
úgy ülök itt mint
egy hamuzóban felejtett cigaretta csikk
múltam megint jelen
s bárha elengedném
hozzám tapadnak a szörnyek
nem segít a folytonos akart
még a banánhéjat is az ágyam mellé dobtam
gyógyszerek nagy kupacba fogatlan vénasszonyokként
elemeznek
szabadnak lenni sem jobb
szikráim hamuval fedem és fejemre is
hamut szórok megtépve ruhámat
a gyász jele
vagyok egy befejezetlen gondolat-