2009. május 18.

látok még

én láttam akkor a szemed amikor rámemelted. s bár semmit sem szóltál, vád volt benne. vád és áhitat. el kellett fordulnom. nem bírtam viselni súlyát. miért engem átkozol félresikerült álmaidért? ha kimondanám...de nem. soha többé. szétfoszlott a köd mely agyamra borult. senkinek soha többé. csak magmra ütök vissza vele. pedig tudtalak volna, úgy tudtalak volna. lehet hogy tudnálak most is. de te csak ölelsz némán. menekülsz belém. pedig csak magadat üldözöd.

Nincsenek megjegyzések: