margó jegyzet

Mikor már sírni sem akarsz. Mert nem segít. Csak bámulsz ki a fejedből, nem értve, hogy jutottunk idáig. Hogyan győzhet a gyűlölet? Az elutasítás? A kegyetlenség? Mikor azt érzed, hogy a gyermekek jövője nem hogy homályos, hanem beláthatatlan. Hiszem, hogy az ember szeretetre termett. Hiszem, hogy minden ember a békét akarja. Akkor, hogy lehet, hogy népek vesznek el a haragban, dühben? Hogy lehet, hogy nem látjuk egymást embernek? Hogy lehet, hogy olyan kicsinyesek vagyunk, hogy ki nem tekinthetünk önmagunkból? Honnan jön ez a sok harag? Lelki önvédelem? Szocializációs probléma? Esetleg valami emberbe épített szerverhiba? Én nem akarok gyűlöletben élni. És azt szeretném, ha gyermekem sem élne benne. Ha erős lenne és igaz. Bátor és empatikus. Hittel teli és kegyes. Önazonos és érzékeny. Lehet? Itt lehet? Hol lehet?