2008. október 31.

egy velejéig romlott(legalábbis ezzel vádolt, ennek tartott) személy monológja

Ciróka-maróka, buta kis Nevenincs, cirógatnak, marnak is, ostobának mondanak.
na ja. meg egyébnek is. aki ismer, ismer. aki gonosz gonosz. lassan lassan nevetségessé válnak. kicsinyes, hínáremberek. húznának lefele. felelni? nekik? minek? a falnak sem szoktam beszélni(bár annak érzőbb a szíve...) azt nem mondhatnám hogy meghasonultam. hasonuljon ketté aki akar. mert én telejes ember vagyok. és igen, igen, EMBER vagyok. emberebb azoknál akik embertelenséggel vádolnak. vannak akik mellettem állnak. nem érdekből, nem megszokásból, hanem barátságból és szeretetből. es őket senki nem veszi el tőlem. és a becsületem sem veszítem el szemükben. azok szeme meg nem érdekel akik gyűlölnek. nem ereszkedem le a szintjükre. derogálna nekem. életem úgy élem ahogy nekem jó. és meggyőződésem, hogy nem vagyok rossz ember. és sokaknak ez a meggyőződésük. és köszönöm őket. köszönöm magam. és azokat is köszönöm akik ellenem vannak. mert ez csak megerősít. ugye ugye(ami nem öl meg...)
ennyit akartam közölni a cyber térrel. köszönöm hogy végighallgatott.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

weöres sándor:önarckép
barátom, ki azt mondod, ismersz engem
nézd meg szobámat:nincsenek benne díszek,
miket magam választottam,nyisd szekrényemet
benn semmi jellemzőt nem találsz.
kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját-völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam
pedig nem rejtőzöm-csak igazában nem vagyok
cselekszem és szenvedek, mint a többi, de legbenső mivoltom maga a nemlét.
barátom, nincs semmi titkom
átlátszó vagyok mint az üveg-épp ezért
miként képzelheted, hogy te ismersz engemet