2008. október 12.

úgy öleltem

figyelnek. könnytől kifakult szemek. követik a mozdulataim. most lépek egyet előre. most felemelem a karom. most ölelek. most. szürkék. és színesek. végigcsorog az arcukon az idő. mint egykor egy vénasszonyén. látók. vakok. nincs torkuk. nincs szájuk. nincs tüdejük. csak a szemük. az él. figyelnek. könnytől kifakulva. átlátnak a bőrömön. a kötöszövetemen. a csontomon. már nem is engem látnak. őt látják. pedig egész testemmel takarom. rejtem. nem adom. őt akarják. őt! nem lehet szemek. nem a tietek. az enyém. nem veszíthetem el. figyelnek. néznek. átlátnak. követnek könnytöl kifakulva. a szemek. ne nézzetek. ne nézzétek. ráborulok. vigyázok rá. és lassan már nem őt látják. a csontjaimat. a kötőszövtemet. a bőröm. engem. visszanézek. őt nem láthatják. elbírom a tekintetüket. megmentettem. már én sem látom. úgy elrejetettem. úgy öleltem.

Nincsenek megjegyzések: