gyermekcipőben

én nem tudok...nem tudok önmagam lenni, mert a maszkom mögött senki nincs...én nem tudok...nem tudok más lenni...mert nincs egy másik, aki lehetnék...értsétek meg, hogy nem tudok. értsetek meg, mert nem tudom megértetni magam. segítsetek megtenni az első lépéseket. fogjatok kézen, mert gyengék a lábaim...sérti őket az érdes talaj. és nagyon félek. ez a rettenet, az állandó rettegés a legszörnyűbb. hogy nincs egy olyan pillantom, mikor ne rázkódnék össze egy érintéstől...vagy öleléstől is akár. mert nem ismerem a szándékokat...mindenhonnan csak pofonokat várok. és ne tegyetek hirtelen mozdulatokat mellettem...mert összezuhanok. segítsetek. csak a ti segítségetekben bízhatok. mert mégiscsak ti, ti vagytok én.