brrrr

akkora üresség van a lelkem helyén. sírni kéne nagyon. csak tudnám miért. szürke a világ kint, varjak kárognak. és még hó sincsen. és úgy érzem egyedül vagyok. pedig dehogy. csak szeretnék egy olyan manót, akit a zsebemben hordhatok, bármikor elővehetem, és váratlanul is sokszor előmászik. és mindent tud rólam és szeret nagyon. egy ilyen manót kérek tőletek. csempésszétek a zsebembe egy hideg hideg éjszakán, mikor egy nagy boldog sörözés után megint egyedül és valamitől hihetetlenül szomorúan búcsúzom tőletek a kapu előtt. és még húznám az időt, hogy ne menjetek még...maradjatok még. ekkor csempésszétek a manót a zsebembe, és otthon, mikor épp letöröltem a szeretet után ejtett könnyeimet, majd ő hozza a zsebkendőt. és csak annyit fogok neki mondani mosolyogva, bedugult orral, hogy: hád idd vaty? ő meg csak bólint és készít egy forró teát.