csókok helyett

Ha már nem kell kimondanom a neved ahhoz, hogy tudd, hozzád beszélek, megnyílik e lágy csoda neked, mint elvarázsolt barlang ajtaja. Beléphetsz rajta és elveszítheted önmagad. Mert minek örökkön öntudatnál lenni? Halk fények játszanak hajamon. Akkor látlak a legjobban ha csukva van a szemem. S miként összefonódik két kéz, úgy fonódik össze két világ. Ha nagyon akarod, megidézhetsz. Hiszen hívásodra várok csak, mely életre kelt.

De míg rázárod a szavakra a szád és én sem engedem kiáramlani őket magamból, saját foglyaink vagyunk.