2009. január 4.

csönd

Beleszédültem az álmaidba.
A tér-idő kontínuum megszünt.
Nem valóság ez így.
És nem kérem hogy az legyen.
Bár kérni tudnék tőled bármit is.
Kinyitani a számat és beszélni hozzád…
De ahányszor megpróbálom csak némaság ömlik belőlem.
Nem találom a szavakat amelyek elérnek hozzád.

Némaságra kárhoztatva ölellek.
S próbállak úgy ölelni hogy megértsd:
benned van nyugovásom.

Nincsenek megjegyzések: