2009. január 6.

pörölés vele

miért gondolod, hogy megértesz, mikor azt sem tudod elképzelni, hogy milyen, mikor a sár rászárad a lábadra? hisz nincs is lábad. s bár millió ember tapasztalatát bírod, nincs jogod eldönteni, hogy milyen, míg te nem érzed. mit képzelsz magadról?

blaszfémiáim által próbállak magamévá tenni(egy isten, kit ismerek, s mely alig jobb mint én). nem vagy hívatott arra, hogy az létemről dönts, míg jobbnak nem bizonyulsz, mint hittelek.

hol vagy mikor szólok hozzád, és hívlak? mit tudsz olyankor mondani, mikor bánatom van? hiszen azt sem tudod mi az.
te nem vagy...csak a léttelenségben létezel, valahol, elzárva a lét érzésétől.

nem...nem tagadlak meg. ez nem erről szól...csak kereslek mindenhol és nem hiszem el létezésed, míg meg nem talállak.

jó...igazad van...hiszlek mert most is hozzád beszélek. kérdéseim, melyben léted firtatom hozzád szólnak.

nem kérek csodát. téged kérlek. úgy ahogy akkor voltál, mikor minden este el tudtam mondani az imám...

Nincsenek megjegyzések: