2009. január 9.

megint te

hovatartozásom firtatja egy ökörszem.
elhessegetem őt s a gondolatot.
ráncos homlokkal indulok tovább,
nem várom meg lépteim visszhangját.
sietek.
fűszálak adják meg magukat cipőm talpának.
-hová tartozom?-
ajkamról felsikolt neved.

Nincsenek megjegyzések: