evelin várta az esőt. már jó pár napja száraz volt a levegő. mintha az ember fűrészport nyeldesne, homokot. a hangok eltompultak és a színek... a színeket mintha egy koszos ablaküvegen keresztül nézte volna. a boldogság madara kék. és nincsen lába, nem tud leszállni. milyen fáradt lehet már a sok repüléstől. evelin elhatározta, hogy lábakat készít a boldogságmadárnak. először kartonpapírból vágta, ki, de az nagyon esetlen volt. a következőt gyufaszálakból készítette, és lefestette kékre. nem volt szép. aztán drótból eszkabált két madár lábat, de abban nem volt semmi élet. robotláb- gondolta. aztán horgolni kezdett. az meg nem tartotta volna meg a madár súlyát, meg amúgy is, elbaszott kesztyűcskékre emlékeztette evelint.
evelin hátravetette a fejét és mereven bámulta a plafont. üvegből kellene, vagy porcelánból. ekkor kezdett el esni az eső. evelin hátravetett fejjel mosolygott a székben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése