2017. december 20.

szavak

hogyan mondjalak ki kedvesem? hogyan formáljalak szavakká, hogy ne görbüljön hajadszála se? a kimondott gondolat csupasz, meztelenebb az újszülöttnél is, hisz nem fedi a magzatmáz puha, selymes burka. szavaim kopogása, kövek kopogása. csontok kopogása. rögök kopogása. durván hullanak bele a térbe, felsértve finom szövedékét. hát téged, így hogyan vesselek ki magamból, ahol ragyogóbb vagy, mint ezer csillag, mint isten ujján a fény? hogy elkopj? hogy értelmed vesszen? hogy ne légy több fekete köveknél, halott csontnál, fagyott rögöknél? inkább magamban tartalak. itt, ahol egész vagy. és ahol egész lehetek én is. általad.

Nincsenek megjegyzések: