egyszer volt hol nem volt, somogyország közepén egy juhász. de nem akármilyen juhász volt az, hanem csillagszemű.(pont mint abban a másik mesében). nos, akire ez a csillagszemű juhász ránézett a csillagszemével, arra aztán rá volt nézve. mert olyan nagyon tudott nézni, ahogy csak ő tud.
ez a juhász egy szép napon(inkább éjszakába hajlott már) úgy döntött, hogy két sör között sort kerít egy kis leánybolondításra, hát fogta azt a két csillagszemét, reávetette egy leányra, s azzal azt meg is babonázta. a leány úgy érezte, hogy nagyon nagy lett hirtelen a meleg, s a kis kocsmában(mert, hogy szavamat össze ne tévesszem, kocsmában voltak a lelkemék)ami eddig tele volt, egy árva lélek sincs rajtuk kívül. pedig volt, nem is egy és nem is árva, de a leányra rá volt nézve. hát a juhász gondolta magában, hogyha ezt a leány így jól megnézte, egy darabig feléje se tekint, hadd lássa mi történik. történt ami történt, de a vége az lett, hogy a leány megkerste a juhászt és csak úgy könyörgött neki, hogy nézzen reá többször is, máskor is, ejsze még az es jó lenne, ha társául fogadná, mert ő a csillagszemek nélkül meglenni nem tud. fűt fát igérgetett a juhásznak, hogy jó társ lesz ő. főzni is tud, mosni is tud, mosogatni, varrni is tud. hát gondolta a juhász, hogy, most már egye fene, ha már kellet neki nézegetni a leányt, hájszen megtartja, egy darabig jó lesz. éltek, éltek éldegéltek nagy somogyorszag kellős közepén, nagy boldogságban(mert hogy szavamat össze ne tévesszem megszerelemesedett a leány nagyon a csillagszemekbe, de juhász is megszerette a leányt, a maga módján)
hát egy napon mi nem történik? a leányt egy szörnyű gonosz boszorka magához húzta mágikus kötéllel. rabul is tartja nagy erdélyországban, egy nagy sárga épületben és nem hajlandó visszaengedni fogadott társához. búsult is eleget a leány is, meg a csillagszemű is, de nem tudtak változtani a dolgon. galambpostán írták egymásnak a sok levelet, sírva, búslakodva.
tudták viszont hogy a boszorka varázsát megtörhetik, ha a leány kitanulja a gondolatelmondást, elmegy nagy somogyország kellős közepébe, amikor ott épp gondolatelmondó verseny folyik. Ő is benevez és a gondolatokjat olyan szépen elmondja az ottani, jó szívű kegyes varázslókank, hogy azok feloldozzák róla a boszora átkát. a leány szerint jobb a varázslók keze alatt kinlódni, mint a boszorka keze alatt.
a csillagszemű juhász nagyon örült annak, hogy ezt ilyen szépen kifundálták, s segítségül, szólt a tündér nővérének, hogy a leányt tanítsa és segítse.(mert, hogy a csillagszeműnek egy tündér nővére volt, akit ugyanaz a gonosz boszorka és a varázsló ura tartottak fogva).
a leány azóta is készül és tanul. de közel van már szabadulásának ideje. a csillagszemű juhász meg hűségesen várja.
to be continued...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése