viszonylag

Meghalni és alunni, úgy alunni. S tán álmodozni...
Nem lehet kibírni azt ami van, ami itt folyik, folydogál vagy valami...Lesz valahogy, persze, mindig is lett valahogy. De azért számít a végeredmény, nem? Vagy csak az én gondolkodás módom olyan furcsa, hogy meggyőződésem, hogy, ha valamit csinálok annak többé kevéssbé jónak kéne lenni. Mindegy. Nem is olyan lényeg...Csak írok, mert nincs jobb dolgom.
Igaz ami igaz, az a vulkán még mindig birizgálja a fantáziámat. De túl teszem magam rajta, már sok mindenen túltettem magam.

viszonylag boldog lehetek s elégedett: hogy tehetek, hogy eme gyönyörű kínomnak élhetek, s hogy tiértetek láthatok én és érthetek s ti érettem -: mert így lehet elejét vennem az iszonynak, hogy boldog lehessek viszonylag. /Szilágyi Domokos/