a ködben, valamit mindig keresek. nagyra nyitom a szemem, mélyeket szívok a nehéz levegőből és várok. hátha olyasvalaki bontakozik ki belőle, akire nekem szükségem van. vagy akire nincs szükségem, de jó látni. vagy akit nem jó látni, de szeretek. vagy akit szeretek és pont. az utóbbi napjaim a várakozás határozta meg. vára-vágyakozás. emlékömlések, jövőntöprengések. lételemzés. hümm. ilyenek.
voltam lénánál. mintha otthon lettem volna. és a reggel olyan hangulatú volt, mint mikor egy átbulizott szilveszter után: fölébredsz, készíted a kávét..és kint már süt a nap.a kályha szuszog, mint kedves társaid a másik szobában...ilyen volt.
aztán úton egytem felé boldog voltam. nagyon. mosolyogtam és énekeltem. -mostanában folyton énekel. és nem érdekel, hogy mit szólnak hozzá a többiek. és boldog is vagyok...valamitől...nagyon.- na igen. aztán megint fájt a fejem. tegnap rettenetesen...alig parázslott bennem az élet szikrája. de túléltem azt is. erős vagyok, tudjátok! most szaladok. tényleg...előadás a várban...a nagy kabarénk. erről nem szeretnék nyilatkozni. tényleg nem. jobb neki ha hallgatok róla.
nos hát. jól érzem magam.
szingli vagyok és ez nem kis eredmény!(ez az új kitűzőm szövege. hihihi)
lowes outdoor furniture
3 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése