ajjaj

hoppácska hoppácska, ez kicsusszant a kezemből. hmmm. hosszú volt az éjszaka...reggelig tartott pontosan. de nincsenek utóhatásai, csak a fáradtság. meg az a kis öröm, amit táplálgatok a tegnap mámorával. milyen szép is a somos-tető. pláne éjjel. féltélben. hidegnek hideg, de a fák beszélnek. és az is jó ha melegít egy kicsi kéz. megtört(ént) az átkom. talán. ha átok volt egyáltalán amit szkarabeusz komám hozott házhoz. (merthogy nyakamba visszakerült temetés után-nem tudok élni nélküle-hűűűűűűűűűű)
na ja. ez ilyen. s ekkora. pontosan belefér a szűvembe.(így így, hosszú ű-vel). hogy mi lesz. ki tudja? holnap! látsz-e még? mert bűnnek nem bűn, csak ama bizonyos eredendő.
megint ömlik belőlem a szó. hát ez csodás. nem baj nem baj. most hagyom abba. most. ebben a szent pillanatban. abbahagyom. most. ez az utols.......