2009. január 31.

utána

sokkal inkább az ürességérzet
a hiány és a közömbösség
az érzésképtelenség
egy ideje még ordítani tudtam volna rekedtre sírni magam
csapdosni a fejem a zuhanyzó falába forró vasat nyomni a bőrömbe
vágni a karom lábam
most csak ez a furcsa űr
mintha nem is léteznék
értelmetlennek tűnik minden
elúszni némán a horizonton túlra
úgy kellene

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

carpe diem, zen! olyan szép napok jönnek!

marietta

Névtelen írta...

vigyázz magadra drága egyetlen kicsi édes enkő ne kelljen aggódnom hogy csontváz-vékonyan keleti versek közt énekled a közöny dalát valami európában tudod ez mégiscsak a nyugati kultúrkör minket a szenvedély éltet, tenéked magyarázzam? túl sok benne amúgy a fogalom, ha már erről akarsz verselni, a zuhanyzó fala, látod, konkrétum már

looking forward to the szép napok as marietta says

yours,
l.g.

és rám ne haragudj