jég

Hàt ennyi volt.
Egy pillantás ami belefagyott az időbe.
De szétörött az is.
Cipőm orránál hevernek romjai.
Nem visz rá a lélek, hogy
rátapossak.
Egy darabkában még tükröződik
egy szem csillogása.
Egy kéz remegése.
Egy csodálkozó mosoly.
Kikerülöm hát.
Otthagyom.
Nem ez az első.
Megtanultam már
nem belehalni.