...

Szorítanálak egész nap, hogy
ne rajtam kívül, hanem bennem
vagy velem, de itt legyél.
Kapaszkodnék kezedbe, zakódba,
nem engednélek el... görcsösen
markolva ölelnélek...
De pont ettől félek.
Belédakaszkodva elveszítenélek.

***
Nem is tudom miért jó, hogy vagy...
Az egésznek egyszerűségében csírázik a
boldogsága: Fogom a kezed.Rámnevetsz.
S a szemed! Igen...
Kezem finoman az arcodhoz ér
s a hátunk mögött lehullik
egy falevél...

Jön a tél.