Lepke

Csitt. Vágyamba gabalyodtál.
Nekifeszülsz a szálnak, de nem szakad.
Látod? Akad olyan lakat amely
rádkattan fémesen, végesen.
Édesem, ne ficánkolj, mert
megfojtalak akaratlanul oly
szoros körülötted a fonál.
Pókfonál. Vadul villódzó fények
ölében rámcsúszik az éj.
Na, ne félj! Kiszabadítalak
a hálómból, repülj tovább.
Arra teremtettek.
S mint egy rossz álomból ocsúdva, mikor izzadtan
ébredsz, valami furcsa, nyomott
űr marad hálóm nyomán...