Mert kell, hogy legyen út melyen elindulhatok
és megérkezhetek oda, ahol vársz vagy
vágyom, hogy várj. Valahogy megoldom
az örökös rejtvényeket és megpróbálok
nem elbeszélni a gondolataim mellett.
Mert itt vagy ágyamban, itt
vagy vágyamban, itt vagy valahol
megfoghatatlanul és könnyedén lebegve;
betöltöd egész valóm és még nem
sírtam és talán nem is fogok mert
még a bizonytalanság marcangol, a
rengeteg nemtudom és látod...
így nem tudom hogy hogyan, miként
és mikor. De hogy kell az biztos, mint
ahogy kell a reggeli friss levegő és
az esteli fáradtság. Nem tudom hogyan törtél
így rám de látom magamelőtt ahogy
felémfordulsz. És milliószor fordulsz
először felém, mert azt a pillanatot
lefagyasztottam és beégettem tudatomba,
hogy tudjak belé kapaszkodni, ha zuhanok,
vagy ha kezd kicsúszni a talaj a lábam alól
és nem tudom nem látni és olajág galambcsőrében.
Vigyázok a pillanatra, mint kincsemre
és megvédem még önmagamtól is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése