anya

ma jutott eszembe egy emlékkép. amint anyám, az az áldott asszony, mesélt. mesélt olysamit, csak amit most értettem meg.
ő volt az aki mindig ott állt mellettem és mesélt, tanított. tanított, most megértettett dolgokra. súgott örök igazságokat, amiket kislányként nem tudtam értékelni, csak most. aki tanult, dolgozott értem.
zene, festészet, színház. tőle kaptam. és öntudatlanul is az ő mozdulatait utáznom, az ő hangsúlyait használom. mert ő az édesanyám. a nő, a tanító, az anya, a feleség. gondjait vállamon érzem és segítenék...de oly mesze vagyok már tőle.

mégis én vagyok ő. mert bennem él. bennem lélegzik.

és ha beleszólok a telefonba, az ő hangján szólok.