rendszeres olvasóimnak

azt sem tudom, hogy hol áll a fejem. mindig is tudtam h mennyire kegyetlenek az emebrek. de hogy enniyre? jaj ha tudnátok mennyi mennyi szenvedést tudtok okozni akaratlanul is - hát még akarattal.szisz. tudom.a kompromisszum a lényeg. de miért bántani közben az embert. másnak is vannak érzelmei. ezt is jó figylembe venni, ha belekezdünk valamibe(akár kompromitáló dolgokba is). jó. megoldom. beszélünk és jó lesz.
az az egy dolog igaz, hogy ha nem mondom el, a másik honnan az ***************ból kéne tudja hogy mi van bennem. hát ez is meg lesz oldva. elmondom, ha mégoly nehezemre esik is. mert azt hogy szeretek, nem olyan könnyű bevallani, megosztani, még az alannyal sem. na igen. és itt a másik kis probléma. megértetni. lásd így kellene tudnunk megérteni ahogy ölelni tudunk.szisz. mert ölelni egyszerű. a következménye a fontos és bonyolult. mert egyszerű megfogni valaki kezét. és utána, azt mondani, hogy nem érdekelsz, az egyszerű, de a következmény (az amit elindítottunk)az egy másik dolog.
na ja. én tudok tűrni. és kibírom télközépig, ha bottal ütnek addig, akkor is...de azt senki ne gondolja, hogy nem fáj. mert az egy ki******ott hazugság. csak leplezem. de ha kell nekem valami, or somebody, akkor a fájdalmam is eltakarom. mert nagyobb a boldogság, mikor az enyém.
érthető dolgokat írtam, vagy megint csak fosom a szót?