délelőtt-délután-este

Reggel, meg délelőtt ócskapiac. mások levetett kidobott cuccai közt turkálni. mert mi van abban ami már senkié se?(pnl)lett egy porcelán baba a gyűjteményembe. két fém doboz. ruhanemű 3db. egy csízma, egy félcipő. csoki. teáfőző 5pohárkával. 3borospohár, miből kettőnek gyönyörű fekete talpa meg szára van. beszélgetés az egyetem volt takarítónőjével, a kedvenccel. színház sztorik. hogy mennyit tud az a nő. mindenkit ismer... jó volt őt hallgatni, eszmétcserélni vele. régi diákok szellemeit idéztük. eljöttek. haza. délután beszélgetés egy kislánnyal. kedves volt. majd mással is beszéltem. fölrugtam egy széket, megrugdostam az ajtót, döngettem a falat, majd kotyvasztottam valami kaját. tökből, sárgarépából(köznyelven murok), hagymából, paprikából, paradicsom pasztából, és kakaóból. sok fűszerrel. nekem ízlik. megkóstoltam. aztán készítettem egy melegszendvicset, ettem egy tányér lucskos káposztát és fél tábla csokit. majonézt kavartam. most írok.
nagyon hosszú volt ez a nap. talán azért mert korán keltem. máskor, mikor így érzem magam már 1 óra szokott lenni. most csak fél tíz. tanulnom kell. vagy bármi mást. nem akarok gondolkodni, mert megint tombolni fogok. üvölteni szeretnék, csapkodni, magam földhöz vágni, toporzékolni, és fölrugni mindent ami az utamba kerül. lehet, hogy kimegyek sétálni egyet. nagyon tele van a fejem. nagyon nehéz. inni is jó lenne. vagy valami. vagy belefelejtkezni az internetbe, de foglalt a gép meg a szoba. ezt írom csak meg, majd megyek.
vajon ő mire gondol? érdeklem egyáltalán? nem akarok belebolondulni. így is eléggé labilis a kis lelkem egyensúlya. olyan egyszerű lehetne minden...de az lesz...majd...majd megpihenek.