2008. november 5.

MbRi gondok

írni kéne, de belémszorultak a szavak. sem örömöm, sem bánatom, sem békém sem nyugtalanságom nem tudom kitálalni. van mindenikből. de tudjátok mit? szoktatom szívem a csendhez.
egy ideje megint szörnyen hiányzik sey. séta közben, az utcán, egyszercsak felvillan egy kép. ahogy filmet nézünk, vagy ahogy átfagyva bejön az ajtón. vagy az üveg abszint. szinte mind. vagy kézenfogva dvd kölcsönzőben. ő engem, én őt próbálom meggyőzni. végül marad mindkettő. a plázában(sic!) összebújva, másokat gúnyolva. vagy csak cigizni mozi előtt filmre várva. és még mennyi minden. színházban az exhibicionizmus kényszere. támogatni egymást a zárdaközben. hátatfordító alvások. átölelések. hagynom kéne. elszakadni, felejteni kéne. de nincs mibe kapaszkodnom. mint mohamed koporsója. függök ég és föld között.

mi lesz velem? hová legyek el? mert nem kell más. rajtuk kívül. és mégis egyedül vagyok.

Nincsenek megjegyzések: