2017. december 14.

arcok

Arcokat látok. Arcok bámulnak rám
a pocsolyákból.
Formátlan, elmosódott szemek.
Arcok hullnak rám a havazáskor.
Sápadt, áttetsző mosolyok.
Arcok villanak az árnyak között.
Elfolyt, kicsavart szemöldökök.
Arcok bukkannak fel az ágynemű
máskor oly ismerős redői között.
Mély, örökkévaló ráncok.

És mind néz.
És mind üzen.
És mind én vagyok.

Nincsenek megjegyzések: