őrület

a rettenet rebegő pillái alól
felém villan egy arc.
néma szája sikolt, óriásra tátva, elnyelni készen.
hová bújsz mikor a benned lakó iszonyat
nyújtja feléd kegyetlen kezét?
hová menekülsz, mikor maga a menekülés
lett üldöződ?

magam vagyok. csak az árnyék a falon idegen.
ha elenged, elengedem...