és hányszor csúsztattam kezdebe kezem
hányszor, de hányszor fogadtuk néma esküvel
az örökkévalóságot
hányszor ismételtük szavainkat míg már
csak a dallamuk maradt
puha, meleg dallamok
úgy ölelnek körül mint egy
bársony látomás
csendes hétköznapi álom
hányszor de hányszor de hányszor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése