2017. december 14.

öntudat

Ma már egyedül vagyok.
Isten úgy kopott le rólam,
mint cipőmről a sár.
Nincs angyal, mely
ismerné utamat.
Kihűlt a végtelen,
a semmi sem vár.

Mint pallón lépkedek
a fellegeken.
Ha nem nézek le,
a mélység megszűnik.
Hittem én! Ó, igen...
Hittem mennyet,
hittem megnyugvást.
Hittem szárnyakat.
Hittem az életet.

Ma is hiszek, de mást:
Én formálom létté a vágyakat.
Általam ébred az öntudat.
Magamban hordom a fényeket.
Magamnak mutatom az utat.
Én vagyok végem és kezdetem.
Én vagyok én.
És én itt vagyok nekem.

Nincsenek megjegyzések: