és kérdelek megint

mi ez az út, melyen haladni kényszerülök?
puha is, meleg is, mégis térdig hasít
a fájdalom.
ellopott játékok összetörve hevernek talpam alatt
s nincs tenyérnyi hely hol arcod
ne tükröződne fénytelen.
mi ez a szakadék melybe zuhanok
megint szárnyak nélkül,
lebegve tenyereden?
üvegfalak körös körül.
árnyam játszik bennük bújócskát a fénnyel.
te haladsz. én álljak csupán?
csupaszon, mert letépted rólam
az emlékeim is?
illatát sem érzed múltamnak, mégis vadul
dörzsölöd hozzám testedet.
és kérdelek megint:
mért teszed?