sybilla

motyogva gyúrom számba a földet-
a kihullt fogú ősz jósnő
ki egykor világok titkait látta-
hadd ne szólaljak meg igazat kiálltva
s átkozva a mindent hogy ebsorsra jutottam
én hallom a madarak szárnysuhogását és
kiszúrt szemmel is kiolvasom belőlük a jeleket
de tegyetek amit akartok velem nem beszélhetek
nem tárhatom ki a törvények rejtett értelmét
a leszúrt állatok belében gyűrűző következtetéseket
bár ne láttam volna égő szemekkel azt
amire annyian vagytok kíváncsiak
szentelt helyem elhagyva bolyongok
tébolyomba mely jobban bezár mint a felelősség

felébredek
párnám csuromvíz
lepedőm is merő izzadtság
de ébren sem tudom elviselni
éjszakám terheit