2009. május 9.

ez csak természetes

ó lénám. én nem bírom immáron. nyomor és klisé. semmilyen tendencia a jó felé. az egész életem ilyen. úgy a szakmai, mint a magán(y). porosodom mint egy szekrénytetején felejtett könyv. szürke lettem. és gyűl bennem a düh. de nem engedem magam megalázni. nem engedem magam tönkretenni. tíz év múlva, léna- tíz év hosszú idő- meglátod ott leszünk ahová álmodjuk magunkat. csak ne törnék le mindig a szárnyaim amikor fel akarok szállni!





epilógus

két gyerekem körülöttem szaladgál. én szövegkönyvvel kezembe sétálok a kertemben. a férjem hangja bentről hangzik, azt mondja, hogy léna hívott telefonon, 10perc múlva itt lesz. mosolygok-10perc múlva elmondja a koncepcióját az előadásról amelyben játszani fogok. addig még épp fogócskázhatok egyet a gyerekekkel.

1 megjegyzés:

lena glass írta...

na látod, kicsi sybilla, így lesz! :) így lesz.